Ha van kedved oszd meg velem/velünk, hogy hogy vagy? Jelenleg egy kis üresjárat van itt, mert épp készítem az új kurzust és jelenleg nincs új kérdés a hiperérzékeny emberek kurzusába, ezért arra gondoltam megosztom mi újság nálam és örömmel veszem, ha te is mesélsz. Én a hétvégén csoportos családállításon jártam, ahol most nekem állítottak és a párkapcsolati blokkjaimon dolgoztunk. Izgalmas volt, mert olyan új mélységeket sikerült kinyitnom magamban, amik eddig ismeretlenek voltak számomra. Őszintén szeretem ebben a módszerben, hogy a csontjaimig hatol és baromi felszabadító, amikor a lelkem legmélyéig leérek, majd elindulok felfelé és mázsás súlyokat rakok le magamról. Izgalmas élmény volt most is, mert olyan mély fájdalom szakadt fel belőlem, hogy konkrétan összerogytam a zokogástól. Ha ezt a pár évvel ezelőtti énem olvasná, rám se ismerne. Évekkel ezelőtt képtelen voltam sírni. Megvan az első családállításom élménye, ahol a mesterem konkrétan fogta a kezem és segített abban, hogy kitudjam engedni a könnyeimet. Sokszor írtam már a sírás fontosságáról és valószínű még fogok is, mert szeretném ezekkel az írásokkal normalizálni azt, hogy sírni oké és szükséges. Időnként kicsit mazochistának tűnhet, de én őszintén élvezem, hogy van erőm lemerészkedni a lelkem bugyraiba és ilyen csontig hatóan meg tudom élni a sebeim feltépését. Ilyenkor azt érzem GYÓGYULOK. Talán pont emiatt tudtam az elmúlt években másokkal is lemerülni a saját mélységükbe az általam tartott egyéni és csoportos folyamatokban, mert nem ijedek meg a saját árnyékomtól, és a legnagyobb viharokban is stabil pont tudok lenni önmagam és mások számára is. Ha inspiráltak ezek a sorok, dobj rá egy LIKE-ot, vagy írd meg kommentbe, hogy mit váltott ki belőled 💬