A csend ára: Jó, de akkor mit lehet ezzel kezdeni?
Az első két-részben kimondtuk, amit mindenki érez. Csend van. És ennek ára van. Na de a kérdés az: oké… és most? Mert panaszkodni könnyű. Fejet csóválni is. Azt mondani, hogy „valakinek kéne valamit csinálni”… na, az a legkönnyebb. Csak attól még semmi nem fog történni. Az igazság az, hogy egy közösség nem attól hal meg, hogy rossz az alap. Hanem attól, hogy nincs benne mozgás. És a mozgást nem egy ember csinálja. Lehet @Peter Bahorecz mutogatni. Lehet várni. Csak közben telik az idő… és az emberek nem várnak örökké. Szóval nézzük a kellemetlen részt. Ha van: – középvezető – tapasztalat – eredmény – vélemény …akkor miért nincs jelenlét? Miért nincs több ember, aki kiáll és azt mondja: „figyeljetek, itt ez van, így működik, ezt látom”? Nem kell tökéletesnek lenni. Nem kell profinak lenni. Csak jelen lenni. Mert jelenleg az van, hogy mindenki vár valakire… közben meg mindenki lehetne az a valaki. És igen, tisztelet azoknak, akik már csinálják. De egy rendszer nem 2–3 embertől fog működni. Hanem attól, hogy többen elkezdenek látszani. Nem kell új stratégia. Nem kell új ígéret. Csak: – rendszeres megszólalás – kiszámítható jelenlét – és egy kis bátorság Mert a legnagyobb különbség más üzletek és ez között nem az, hogy ott minden jobb. Hanem az, hogy ott látszik, hogy történik valami. És ez az, ami ide is kell. Nem tökéletesség. Hanem élet. Mert egy dolog biztos: Ha várunk arra, hogy majd „valaki” megoldja… akkor marad minden ugyanilyen. Ha viszont többen elkezdünk jelen lenni… akkor ez az egész újra elkezdhet működni. A kérdés már nem az, hogy lehet-e. Hanem az, hogy ki kezd bele először. Őszintén érdekel: ti mit láttok most legnagyobb hiányosságnak? Kommunikáció? Jelenlét? Vagy valami teljesen más?