Sziasztok, Szilárd vagyok. 👋 Jelenleg Svájcban élek, vegán szakácsként dolgozom — de az elmúlt években az életem már rég nem csak a főzésről szólt. Hanem újratervezésről. Mélypontokról. Szabadságvágyról. Önismeretről. És arról a furcsa belső érzésről, amikor az ember hiába él külföldön egy stabilabb életben… mégis azt érzi: „egyszer haza szeretnék már menni.” 2006-ban az anyagi problémák, a gyerekkori minták és a családi viták elől menekültem külföldre. Persze akkor még nem tudtam, hogy az egomat is viszem magammal — így a problémák ugyanúgy elkísértek külföldre is. Bárhol képes voltam szenvedni. 😄 8 év hajózás után kerültem Svájcba szakácsként. Akkor még azt hittem, hogy a szabadságot majd a pénz fogja megadni. Aztán az élet elkezdett teljesen más dolgokra megtanítani. Egy gerincműtét végül álruhás áldás lett az életemben. Volt időszak, amikor éjszakánként egyedül jártam az erdőket, miközben Eckhart Tolle „Új Föld” című könyvét hallgattam újra és újra. Több száz alkalommal. Kívülről valószínűleg furcsának tűnt volna.Belül viszont éreztem, hogy valami teljesen át akar rendeződni bennem — és ez a folyamat a mai napig tart. Volt, hogy szó szerint alig tudtam járni. Krónikus egészségügyi problémákkal küzdöttem. Majd jött a kriptó időszak, ahol először éltem meg azt az érzést, hogy a pénz nem csak munkából érkezhet. Megtapasztaltam azt is, milyen, amikor egyik hónapról a másikra szinte teljes szabadságban él az ember. Majd azt is, amikor újra nulláról kell felépítenie magát. 2019-ben egyszer már hazaköltöztem Svájcból. Akkor még nem volt hozzá megfelelő stratégiám, sok mindent elrontottam — mégsem bánom egyetlen percét sem. Utólag állt össze bennem, hogy kaptam még másfél évet édesapámmal, mielőtt 2020 decemberében, karácsony előtt pár nappal végleg eltávozott. Volt időnk rendezni a kapcsolatunkat. Beszélgetni. Sétálni. Kimondani olyan dolgokat, amik gyerekkoromból bennem maradtak, fájtak — de már egy teljesen más nézőpontból tudtam rájuk nézni. És úgy tudott elmenni, hogy béke volt köztünk.